A helység történelme

A helység első dokumentált tanúsítása az 1319. évre vezethető vissza. Ebben a dokumentumban a „Castrum Cheevar"-vagyis a földvár elnevezés szerepel, amely Elefánt Dezső tulajdonát képezte, aki ezt a királytól kapta ajándékba. Az akkori szerepe valószínűleg a jelenlegi Szilágycseh város medencéjében levő település megvédése lehetett. A századok folyamán a vár tulajdonosai cserélődtek, ezt egymást követően a Drágffi, Gyulai, Báthori, Tököli, Apafi és Bornemissza családok birtokolták.
 

A város már a XV. századtól kezdve számos előjogot élvezett. Az 1468. évben Korvin Mátyás király engedélyezi egy országos vásár szervezését, majd 1529-ben Báthory Zsigmond a várnak önkormányzati előjogot biztosított. A felvirágoztatás és gazdasági fejlődés időszaka mellett a vár hanyatlási időszakokon is átesett. Így a XVI. század közepén az osztrák császárság a várat megostromolta. A későbbiekben a várat a török seregek támadták meg. Hasonlóképpen ismert a várnak a kuruc felkelések alkalméval betöltött szerepe. Az 1848-as szabadságharcok, a két világháború és a kommunista korszak olyan epizódok voltak, amelyek a település gazdasági fejlődésére rányomták a bélyegüket.

 

Az 1968-as közigazgatási reformot követően Szilágycseh egy közigazgatásilag jól szervezett központból egy vidéki várossá vált, ahol már nincsenek olya állami intézmények mint a Bíróság vagy Közjegyzőségek, és a szellemi foglalkozásúak száma jelentősen csökkent. Azonban egy kezdeti stagnálási időszak után fejlődési évek következtek, az iparosítás következtében a lakosság gyarapodott és a 70-es évekkel kezdődően 900 tömbházi lakás épült.